Üdvözöllek a newperspective.gp-n! Az oldal az egyetlen, jelenleg is működő, magyar Panic! At The Disco-val foglalkozó rajongói honlap. Itt mindent megtudhatsz a bandáról, és persze van néhány plusz extra is. Az együttes jelenlegi tagjai Brendon Urie, Dallon Weekes és Spencer Smith. Nézz körül, kukkants be a média és a Panic! részlegbe, és érezd jól magad :) Remélem, elnyeri a tetszésedet az oldal, és megszereted ezt a fantasztikus bandát. Várlak vissza.
##################################################### Bejelentkezés
Brendon Boyd Urie1987 április 12-én született Las Vegasban. Énekes, tud játszani gitáron, zongorán, basszusgitáron, és harmonikán is. Jelenleg a Panic At the disco tagja, ahova eredetileg gitárosnak jelentkezett. Az együttesnek három lemeze van, az A Fever You Can't Sweat Out, a Pretty. Odd és a Vices & Virtues. Brendon feltűnt több FoB klippben, és néhány kisfilmben is. Jelenleg a Panic at the disco 4. albumán dolgozik. 2 nővére (Kara, Kyla) és két bátyja van (Matt, Mason). Menyasszonya Sarah Orzechowski.
Spencer James Smith 1987. szeptember 2-án született Denverben. A Panic! At The Disco dobosa. Egyike volt az alapító tagoknak, és a P!ATD elődjében, a Pet Salamanderben is játszott Ryan Ross és Brent Wilson társaságában.
Dallon James Weekes 1981. május 4-én született Salt Lake Cityben. A The Brobecks nevű együttes alapítója, és miután évekig a Panic! At The Disco turnézenésze volt, 2012-ben hivatalos tag lett, és részt vett az új lemez munkálataiban. Basszusgitáron játszik. Felesége Breezy Weekes, és két kisgyerekük van: Amelie és Knox.
Oh Glory.
Jonathan Jacob Walker 1985. szeptember 17-én született Chicago-ban, és itt is nőtt fel, így ő az egyetlen, az eredeti (2.) felállásból, aki nem Nevada államban töltötte a gyerekkorát. 2009-ben hagyta al az együttest Ryan Ross társaságában, hogy a The Young Veins együttessel foglalkozzon. Azóta szólóelőadó, többnyire Chicago környékén ad koncerteket. Mielőtt ismét zenélni kezdett, Costa Ricán töltött pár hónapot a feleségével, Cassie-vel, és az állatait is magával vitte. :)
George Ryan Ross III. 1986. augusztus 30-án született Las Vegasban. A Panic! At The Disco alapítótagja, és eredeti énekese volt, mielőtt Brendon Urie csatlakozott hozzájuk. Elsődleges dalszövegíró és gitáros. Gyerekkorától kezdve ismerte Spencert, akivel legjobb barátok voltak. 2009-ben hagyta el az együttest. A The Young Veins óta nem sokat lehetett róla hallani, többnyire más előadók dalaiban segédkezik pl. William Beckett, More Amor.
Az oldal nem áll kapcsolatban se a kiadóval, se a Panic! at the Discoval. Csak egy rajongói honlap, melynek célja, hogy minél többen megismerhessék az együttest, és a magyar rajongók értesüljenek mindenről, ami a bandával történik. Az oldal designjait én készítem, az írások (érdekességek, adatok, cikkek) is tőlem származnak, ezért másolni szigorúan tilos.A videók saját gyűjtésüek, a letöltéseket a magyar törvények szerint 24 órán belül törölnöd kell a gépedről. Minden hang-, videó- és képanyag a Panic at the Disco, a Fueled by Ramen, a Decaydance, a Friends or Enemies és az egyéb cégek tulajdona. Megértésedet köszönöm.
Ma nem nagyon tudtam mit csinálni, mert moziban voltam :D Eclipse. Na de védülis ez nem tartozik ide. hehe.
tervezek egy kis átalakítást Média tájon, illetve csinálni akarok egy normális galériát, mert ez nem elég jó. na de ezt majd később.
Szóval a média részlegen elkezdem feltöltögetni a dalszövegeket, meg cikkeket, meg a kedvenc videóimat, de ez egy darabig el fog tartani. augusztus fele pedig tervezek egy design váltást, mert valahogy a mostani... hát nem az igazi. De nem is nagyon tudok alkotni, mert nincsenek olyan tökéletes fotók. Leginkább csak koncertfotók, vagy ami esetleg jó, az pici.
Szóval egyelőre csak tervezek, és aztán ha sikerül elterveznem, akkor belekezdek a megvalósításba xD
Brendonék háza tájáról nem nagyon jönnek a hírek, se twitter, se a hivatalos oldalon, se myspace-n. Ejj. Decemberben meg Live in Chicago dvd... messze van. na mindegy, remélem a lemez is hamarosan napvilágot lát.
Megint hoztam érdekességeket:
>>Rajongókkal
>>Repülés >>Aláírás
Hozok hamarosan képeket a galériába, már gyűlnek rendesen a képek xD Kereken 444 kép van a P!ATD mappámban a gépen. Huh. Nem semmi xD
Illetve tegnap csináltam egy háttérképet, azt is felrakom majd az extrákba. Nem valami nagyszám, de végülis elmegy. Csak azért csináltam, mert letöltöttem a Photoscape-t és tetszett a kép, amit átalakítottam :D
és még egy kis dolog:
ugyebár július 16-án nyitottunk, ma 24. van. vagyis tegnap volt egy hetes az oldal Brendon Urie témában. Amikor kinyitottam a számláló 100-on állt, szóval a jelenlegi látogatottság 213. Ez annyit jelent, hogy egy hét alatt több mint kétszázan jöttetek. Tudom, így elmondva nem olyan nagyszám, de azért jó érzés :) Főleg, hogy mostanság nyitottam. Köszönöm :)
A fiúk javában dolgoznak az új albumon, sajnos hírek nem nagyon szivárognak ki, úgy hogy most nem tehetek mást, mint várok. keresgéltem google-vel, és így bukkantam erre a 2008-as cikkre (tiszta friss, mi?:D)
Emo vagy nem emo - ez itt a kérdés! A texas-i kvartett új lemeze méltó folytatása az előzőnek - giccs, cirkusz, kabaré és keserédes dallamok.
,,Íme a youtube-fórumok közkedvelt, egzisztenciális mértékű problémafelvetése, mely az utóbbi években alapvetően meghatározza a kortárs könnyűzenéről folyó, hétköznapi diskurzus irányát és folyását. Egy valaha volt ideológia mellett elkötelezett szomorúszemű tizenévesek és egy kétségkívül fasisztoid hajlamú nehezen körülhatárolható réteg vív vérre menő csatákat, különböző internetes portálokon nap mint nap az olyan zenekarok kategorizálásáról, mint a Panic! At The Disco. Nem abból akarunk most kiindulni, hogy a Panic! At The Disco emozenekar-e vagy sem. Ezt a hamleti mélységű kérdésfelvetést hagyjuk meg a fórumokon összecsapó kérlelhetetlen megmondóembereknek és a filozofikus tinédzsereknek. Inkább induljunk ki abból, hogy a texas-i kvartett 2005-ös debütálólemezével a A Fever You Can’t Sweat Out-tal egy szempillantás alatt bekerült abba a viszonylagos heterogenitása ellenére is homogén zenekarcsoportba, mely az uralkodó zenei paradigma meghatározója és megalapozója. A Fall Out Boy, a My Chemical Romance, az AFI és felkerülve a listára a Panic At The Disco egy sajátosan poppos és rádióbarát, de mindazonáltal tagadhatatlanul gitáralapú és rockeredetű muzsikával tölti ki a zenei piacot fenntartó tizenéves ifjúság, tűnt idolok iránt kiáltó vágyának réseit.
Érdekes megfigyelni, hogy míg a 90-es években a tinilányok szobájának a falát Nick Carter, a Backstreet Boys , az N’sync, a Five és hasonló érzelmes szoftpopban utazó fiúzenekarok gigantposzterei tapétázták ki, addig manapság inkább Gerard Way, Pete Wentz vagy éppen a Panic At The Disco-ból Ryan Ross és Brendon Urie mosolyog ránk a myspacelányok rózsaszínre mázolt falairól. A négytagú amerikai zenekar lassan már-már emblemetikussá váló figurái az énekes-billentyűs Brendon Urie és a gitáros Ryan Ross (a maradék két zenésznek se neve se arca sincs) egy egészen sajátos szépség és férfiideál megtestesítői.
Brendon Urie arcában, testében és egész megjelenésében a férfikép és a férfiidentitás két szélsőségesen különböző pólusa kapcsolódik össze: egyrészről egy lányos, ártatlan, szende és érzelmes, törékeny fiúcska, másrészről viszont az arcvonásain megjelenő tagadhatatlan latino-elemnek köszönhetően egy markáns, férfias csávó, teszem azt mácsó. Az első album zenei és képi világa a kommersz könnyűzene berkeiben talán kissé szokatlan hangulatot sugárzott magából. A srácok texasi származása ugyanis erősen rányomta bélyegét nemcsak a mjúzikra, de a zenekar vizuális kultúrájára is. A cirkusz, a kabaré, a vaudeville, a századforduló zenés-táncos lokáljainak csiribiri univerzumát idézte meg a Fever You Can’t Sweat Out és az új album a Pretty Odd marad ugyanennél a keserédes, csillogó látszatvilágnál.
A cirkuszi gesztusok eltúlzott álpátosza már rögtön a lemez borítóján is tetten érhető: a cukorbeteg nagymamák ízléstelen nippjeit idéző giccses ornamentika találóan jellemzi a bandát és zenéjét. Igazi Tejszínhabrock, vagy talán érzelmes szappanzene, mely fülbemászó és keserédes dallamaival nem retten vissza a giccstől sem. Az új albummal hőseink gyakorlatilag hűek maradnak a debütálókoronggal lefektetett karneváli popesztétikához. A számok kivakarhatatlanul beleragadnak az ember fülébe. A klippes Nine in The Afternoon lájtos indulószerű meneteivel a második single That Green Gentlemanmeg beatles-es nyerseségével írja be magát a zenetörténetbe. Általánosságban elmondható, hogy a Pretty Odd valahol egy érettebb zenekarrá avatja a Panic! At The Disco-t. A dalok sokszor kidolgozottabbak, kiforrottabbak, mint az első lemezen, a hangszerelés is fantáziadúsabb. Emo vagy nem emo, azért érdemes belehallgatni."
Ez már elég régi, de most bukkantam rá. Gyakorlatilag azután, hogy megnéztem, percekig csak röhögtem. Fúúúúúúh. XD ez a legjobb vélemény rá.
A Dresden Dolls-al csináltak egy közös "kisfilmet".A fiúk megint hozták a formájukat :D Szerintem az a legjobb rész, amikor Brendon kirakja csalinak a játékpónikat, aztán amikor jön Amanda, le akarja csapni a karddal, de nem sikerül, mert arcba csapja az ajtó xD kérek véleményt :)
Wes-től kaptam a díjat, nagyon köszönöm neki :)
5 dolog:
- Imádom a fanfiction-öket
- Álmom, hogy színházban játszhassak :$
- Kiskorom óta zongorázom, de sosem jártam zeneiskolába.
- Az 2008-as EB óta Spanyolországnak szurkolok :D
- Team Jasper vagyok =D
Ma leginkább a háttérben munkálkodtam, átírtam néhány cikket, és megpróbálkoztam egy új design-nal. Eddig nem jutottam sokáig xD Nincsenek olyan szuperjó képek. De nem adom fel :D Viszont a galériába felkerült néhány kép Brendonról, méghozzá az Open Happiness c. klipp készítéséről. Ízelítő:
Brendon egy riportert alakít. Tiszta aranyos :P
itt a videó is:
Szerintem nagyon vidám kis dal :P szeretem. Igaz már elég régi, de hát sajnos jelenleg nincs semmi hír.
Alig várom, hogy megjelenjen a Live in Chicago :) Illetve az új lemez, amin nagyon munkálkodnak a fiúk.
A Panic At The Disco 2008-as világkörüli turnéján, Chicagóban készült koncertfelvétel december 15-én megjelenik CD/DVD-n, kombinált csomagolásban.
A kiadvány a teljes chicagói koncerten kivül további bónusz -felvételeket, videófilmeket, fotógallériát, valamint egy koncertről forgatott dokumentumfilmet is tartalmaz.
A kiadvány tartalma:
CD/DVD:
1. We’re So Starving (Live From Chicago)
2. Nine In The Afternoon (Live From Chicago)
3. But It’s Better If You Do (Live From Chicago)
4. Camisado (Live From Chicago)
5. She’s A Handsome Woman (Live From Chicago)
6. The Only Difference Between Martyrdom And Suicide Is Press Coverage (Live From Chicago)
7. Behind The Sea (Live From Chicago)
8. Lying Is The Most Fun A Girl Can Have Without Taking Her Clothes Off (Live From Chicago)
9. I Constantly Thank God For Esteban (Live From Chicago)
10. That Green Gentleman (Things Have Changed) (Live From Chicago)
11. There’s A Good Reason These Tables Are Numbered Honey, You Just Haven’t Thought Of It Yet (Live From Chicago)
12. Folkin’ Around (Live From Chicago)
13. I Write Sins Not Tragedies (Live From Chicago)
14. Northern Downpour (Live From Chicago)
15. Time To Dance (Live From Chicago)
16. Pas De Cheval (Live From Chicago)
17. Mad As Rabbits (Live From Chicago) CD – BONUS : 18. Do You Know What I’m Seeing? (Alternate Version)
19. Behind The Sea (Alternate Version)
20. She Had The World (Alternate Version)
21. The Piano Knows Something I Don’t Know (Alternate Version)
DVD – További video tartalmak:
• Tour Documentary “All In A Day’s” (video)
• MTV’s American Valley Short Film (video)
• That Green Gentleman (Things Have Changed) (video)
• Nine In The Afternoon (video)
• Mad As Rabbits (video)
• Northern Downpour (video)
• Northern Downpour (making of the video)
• That Green Gentleman (Things Have Changed) (beyond the video)
• Nine In The Afternoon (beyond the video)
• Photo Gallery
Én személy szerint nagyon várom, a dalokat meghallgattam, de a DvD-re nagyon kiváncsi vagyok :P Remélem azért nálunk is kapható lesz (mármint a mi városunkban). Mindenesetre, ha bármi egyéb megjelenik a kiadvánnyal kapcsolatban, az biztos kikerül ide :P
AJÁNLOM AZ OLDALT
Érdekes megfigyelni, hogy míg a 90-es években a tinilányok szobájának a falát Nick Carter, a Backstreet Boys , az N’sync, a Five és hasonló érzelmes szoftpopban utazó fiúzenekarok gigantposzterei tapétázták ki, addig manapság inkább Gerard Way, Pete Wentz vagy éppen a Panic At The Disco-ból Ryan Ross és Brendon Urie mosolyog ránk a myspacelányok rózsaszínre mázolt falairól. A négytagú amerikai zenekar lassan már-már emblemetikussá váló figurái az énekes-billentyűs Brendon Urie és a gitáros Ryan Ross (a maradék két zenésznek se neve se arca sincs) egy egészen sajátos szépség és férfiideál megtestesítői.
A cirkuszi gesztusok eltúlzott álpátosza már rögtön a lemez borítóján is tetten érhető: a cukorbeteg nagymamák ízléstelen nippjeit idéző giccses ornamentika találóan jellemzi a bandát és zenéjét. Igazi Tejszínhabrock, vagy talán érzelmes szappanzene, mely fülbemászó és keserédes dallamaival nem retten vissza a giccstől sem. Az új albummal hőseink gyakorlatilag hűek maradnak a debütálókoronggal lefektetett karneváli popesztétikához. A számok kivakarhatatlanul beleragadnak az ember fülébe. A klippes Nine in The Afternoon lájtos indulószerű meneteivel a második single That Green Gentlemanmeg beatles-es nyerseségével írja be magát a zenetörténetbe. Általánosságban elmondható, hogy a Pretty Odd valahol egy érettebb zenekarrá avatja a Panic! At The Disco-t. A dalok sokszor kidolgozottabbak, kiforrottabbak, mint az első lemezen, a hangszerelés is fantáziadúsabb. Emo vagy nem emo, azért érdemes belehallgatni."
